A köles valójában gyűjtőnév, leggyakrabban a termesztett kölesre hivatkozunk így, bár a kölesnek számos egyéb fajtája ismert: például a hajszálágú köles, az indiai köles vagy a rókafarkú köles. A köles talán a legősibb gabonaféle: egyes források szerint 10 ezer éves múltra tekint vissza, mások 6000 évesnek becsülik. Ami biztos, a köles Kínából származik, Magyarországra már a középkor elején megérkezett. Sokáig legfontosabb gabonánk volt, de a kenyérgabonák megjelenésével lassacskán visszaszorult a fogyasztása – legalábbis Európában, ahol a XIX. századra szinte teljesen eltűnt. A világ egyharmadának máig a köles az alapvető élelmiszere, különösen Afrikában, Indiában és Ázsiában.

A köles gyógyító ereje

A köles számos kedvező élettani hatása ismert, melyek többsége rendszeres fogyasztás esetén jelentkezik: csökkenti a rákos megbetegedések kockázatát, az öregedési folyamatokat késlelteti és erősíti a látást. A köles fontos jellegzetessége, hogy lúgos kémhatású, ami savtúltengés esetén jelent nagy segítséget a szervezetnek; valamint a teljes értékű fehérjék mellett hétféle aminosavat is tartalmaz, nátriumot, kalciumot, foszfort, magnéziumot, vasat és B1, B2 vitamint. Gyulladáscsökkentő hatású, szabályozza a zsíranyagcserét és a vércukorszintet, optimalizálja a bélrendszer működését és egészségesen tartja az érfalakat.