A hajdina (más néven pohánka vagy tatárka) mindig is egzotikumnak számított a magyar táplálkozás kultúrában, hiszen nehezen termeszthető és hántolható, pedig tápanyagokban, vitaminokban az egyik leggazdagabb gabonaféle. A gabonaféle megnevezés persze nem egészen pontos: a hajdina "hivatalosan" a keserűfű-félék családjába tartozik, mégis a gabonákhoz szokás sorolni, hiszen szemtermését a gabonához hasonlóan fogyasztják. Különféle elnevezései mind igen beszédesek: a hajdina elnevezés a német Heidekornból ered, melynek jelentése "pogány gabona" - ennek egy variánsa egyébként a pohánka is.

Pogány, de áldásos!

A hajdina a B-vitamin csoport szinte minden egyes tagját tartalmazza. A hajdina gazdag szénhidrátokban, fehérjékben és növényi olajokban. Telítetlen zsírsav tartalma igen magas. A hajdinában található kálium, foszfor és kalcium, de magnézium, nátrium és vas is. A hajdina egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy, lisztérzékenységben szenvedők is bátran fogyaszthatják. Glikémiás indexe kedvező, ami annak köszönhető, hogy igen magas élelmirost-tartalma következtében a hajdina szénhidrátjai lassabban szívódnak fel és visszafogottabb a vércukoremelő hatása.

Forrón a kását

A hajdinát a gabonafélékhez hasonlóan fogyasztják, a hajdinatöret felhasználható müzlikben, kenyerek, péksütemények készítéséhez is, de a hajdinának még számos egyéb felhasználási módja ismert. Magyarországon hagyományos népi eledelnek számít a hajdinakása, Franciaországban palacsintát, Japánban tésztát készítenek belőle.