Egy átlagos magyar ember évente legalább 80 kiló kenyeret és
péksüteményt fogyaszt el, így egyáltalán nem túlzás a „napi betevő”
meghatározás. Azt azonban már nem szoktuk figyelni, hogy pontosan miből
is készül a kenyér, elégnek hisszük azt a tudást, amely szerint
világos, hántolt búzából őrölt búzalisztből sütik. Pedig a fehér
kenyérnek is számtalan fajtája-formája van, annak ellenére, hogy elég
határozott definícióval rendelkezik róla a Magyar Élelmiszerkönyv.
Hivatalos meghatározása szerint a klasszikus fehér kenyér 100
százalékig fehér kenyérlisztből, kovászos technológiával vagy kovászt
helyettesítő kovászkészítmény felhasználásával, tésztakészítéssel,
alakítással, kelesztéssel, sütéssel előállított termék. A Magyar
Élelmiszerkönyv azt is meghatározza, hogy pontosan milyen összetevők
alkothatják a kenyértésztát, eszerint csak búzaliszt (BL 80), kovász,
vagy ezt helyettesítő készítmény, víz, étkezési só, ecet, élesztő,
vitális glutin (duzzadóképességgel rendelkező, por alakú búzasikér)
illetve engedélyezett adalékanyag kerülhet bele a fehér kenyér
tésztájába. A kódex még a külső és belső formát is meghatározza,
eszerint a kenyér kívül ne legyen torz, héja száraz, ropogós maradjon,
a kenyérbél pedig ne váljon el a héjtól, maradjon egyenletes színű,
egyöntetű állományú, rugalmas, csomómentes. Mi – a Ceresnél – nagy
hangsúlyt fektetünk arra, a fehér kenyér valóban csak azokat az
összetevőket tartalmazza, amelyet a fenti „hivatalos” meghatározásban
olvashattunk, így garantálva azt, hogy fogyasztóink asztalára mindig
kifogástalan minőségű termék kerüljön.